Törlöm

Rövidesen törlöm az oldalt, mivel tumblr oldalunkon lesz a többi rész. http://thisisthedreamlifehu.tumblr.com/

Tumblr

Sziasztok annyi lenne a kérdésem hogy ezentúl ne ezt az oldalt keressétek hanem majd lesz egy Tumblr oldal azon lesznek a fejezetek link: thisisthedreamlifehu.tumblr.com új részek jönnek itt nézzétek! Itt már nem lesznek újak!

14.fejezet

A repülőút nagyon hosszú Olaszországba, és én ezt nagyon jól is tudom. Különben nem vállaltam volna el. Ugyan nem unatkoztam, mivel Harryvel elvoltunk, és sokat tudtam aludni Harry vállán. Láttam, hogy nem zavarta annyira. Tizenkét óra múlva leszállt a gépünk. Erre ébredtem. Nagyon furcsa érzés volt, mivel este volt, de nem voltam álmos. Biztosan kell pár nap, amíg megszokom. A reptéren tiszta luxusban éreztem magam. Harry főnöke taxit küldött értünk. A szálloda gyönyörű volt. Hatalmas medence, amelyben kisebb szigetek voltak beépítve, teleültetve mediterrán növényekkel, mint a pálmafa, meg ilyesmik. A medencében kisebb égők voltak, mindegyik más színűen villódzott. A szálloda körül ölelte a medencét, és hat emeletes volt, a második emeleten volt a recepció ugyan, de szörnyen magasnak tűnt, ahogy kinéztem a kisebb teraszon, amely a recepción volt. Körülbelül húsz kis kávézóasztal volt a pultok előtt, mindegyiket körülvette négy kis szék. Minden asztalon egy kis váza volt benne színes virágok. Minden annyira klassz volt. A recepción Harry bemondta a nevét, majd ellenőrizték az adatokat. Amíg mindent elintéztek, én körülnéztem. Húsz perc múlva Harrynek átadták a kulcsot, és felmentünk a szobába. Harry biztosan valami nagyot tervezett a hétre, mivel kétszemélyes szobát kért, amely felett egy rózsás baldachin volt.

-          Véletlenül kaptuk ezt a szobát?

-          Nem. Direkt kértem ezt.

-          Oh, rendben.- majd elővettem egy üveg vizet.

-          Ez a nászutas szoba.- majdnem kiköptem a vizet. Tényleg nagy tervei vannak.

-          Baj? Mert ha igen kicseréltethetem a szobát…

-          Nem, tökéletes. Nagyon tetszik.- mondtam. Válaszomra átkarolt, majd egy puha csók érte ajkaimat.

-          Nagyon szép hetünk lesz.- mondta.- persze, néha majd el kell mennem, de addig nem baj ha itt leszel? Mondjuk lemész majd a medencéhez napozni, vagy valami…

-          Nem, nem lesz baj. Persze, azért remélem néha lehetünk kettesben is…

-          Nem kizárt.- súgta a fülembe.

-          Gyere, ezt meg kell néznünk. - majd kirángattam az erkélyre, amit a hold kékes fénye világított meg. A tenger szintén így.

-          Gyönyörű vagy a holdfényben. – jelentette ki.

-          Köszönöm. Még senki se mondta. -mondtam, majd elmosolyodtam.

-          Szerencsésnek mondhatom magam.

-          Mert?

-          Hogy egy ilyen lánnyal vagyok megáldva.- ismét forró csókot hagyott az ajkaimon.

-          Harry.- mondtam suttogva.- szeretlek.

-          Én is. Soha nem akarlak elengedni. Soha.

-          Örökké veled akarok maradni.

-          Allie. Senkit nem szerettem még ennyire.

-          Én se szerettem annyira senkit mint téged.

-          Menjünk aludni. Be kell, hogy álljon ez az egész… hogy ne az amerikai időszámítás szerint aludjunk meg ilyenek. Hogy ne legyünk vámpírok. – nevetett.

-          Rendben, menjünk. Én megyek elsőnek zuhanyozni.

-          Oké. – látta, hogy viszem a pizsamámat is.

-          Engem még mindig nem zavarna egy icipicit sem, ha itt öltöznél át…

-          Még mindig nem fog megtörténni. – majd bementem a fürdőbe, és rázártam az ajtót.

-          Egyébként holnap szabad vagyok. Elmehetnénk körülnézni a városba.

-          Jól hangzik. Mikor van reggeli amúgy?

-          Kilenckor. ebéd tizenkettőkor, vacsora nyolckor.

-          Oh, rendben. Most kaptam épp elég infót.

-          Én is szeretnék épp elég infót… rólad!- majd kijöttem pizsamában.

-          Harry. – majd lehúzta a felsőmet

-          Shh- nyugtatgatott, miközben nekem egyre gyorsabban vert a szívem

-          Harry… ezt most nem lehet…

-          Nem érdekel.- majd végignézett a testemen.

-          Harry meg kell értened…- de már késő volt. A felsőmet teljesen lehúzta, és meglátta a ronda sebemet a bal oldali bordáimon.

-          Az… mi?

-          Autóbalesetből van. Ahol Apu meghalt. Én túléltem, Ő nem.

-          Oh, sajnálom.- majd egy gyengéden megpuszilta a sérülést.

-          Aludjunk.- mondtam.- kicsit álmos vagyok.

-          Ahogy gondolod.- lekapcsolta a villanyt, majd magához ölelt.

-          Mellettem biztonságban vagy.- suttogta titokzatosan.

Másnap reggel a tenger lágy hangjára keltem. Harry ismét ébren volt, egy szál alsógatyában volt, és az erkély felé vette az irányt.

-          Szép Jó reggelt. – mondta lelkesen Harry

-          Jó reggelt. Hány óra van?

-          Negyed kilenc.

-          Akkor elkezdek készülődni. – fél órán belül kivasaltam a hajam, felöltöztem, és elkészültem minden mással is.

-          Kész vagy?

-          Igen. Mehetünk.- a kedvenc kék virágos ruhámat vettem fel melynek a felső része fehér, és a pántjai farmerból vannak. Rávettem a farmerdzsekimet, amire egy fehér virág kitűzőt tettem. A hajamat oldalt halszálkafonással befontam. A fehér balerina cipőmet vettem fel hozzá.

Mikor leértünk az étkezőbe, egyszerűen elállt a lélegzetem. Az előtt még sosem voltam ilyen szállodában. Nem hogy ilyenben, de ilyen messze az otthonomtól nem voltam még. Rengeteg asztal volt a teremben, egy zongora is díszelgett a helyiségben, na meg a svédasztal. Nagyon tetszett. Miután szedtünk magunknak reggelit, leültünk, és elkezdtünk enni.

-          Mit csináljunk ma? Délelőtt városnézés, délután medencézés?

-          Igen, ez jó programnak hangzik.

-          Rendben. Hoztam a gépemet, így meg tudjuk örökíteni a város szépségeit. Köztük téged is.- mondta halkabban.

-          Oh.- majd kipirultam.

-          Aztán este…- be se fejezte a mondatot, csak megcsókolt. Innen már értettem a célzást. 

13.fejezet

-          Szia. Már nagyon vártalak.

-          Szia. Miért hívtál.

-          Akartam… mondani valamit.

-          Mit?- kérdeztem. Harry olyan titokzatos volt. Az arcán látszódott a komolyság.

-          Bár… nem régen járunk… de…

-          De…?

-          Szeretném… szeretném, ha eljönnél velem a hétvégére Milanóba.

-          Milanóba? Az… Olaszországban van, nagyon messze innen. És még nagyon drága is!

-          Igen, tudom. De a cég fizeti, mivel ki kell mennem a munka miatt. És nincs kivel mennem. Szeretném, ha te jönnél velem. Hiszen az angolt a világ minden táján beszélik.

-          Igen, de…

-          Na!- mondta bíztatóan.

-          Na, jó! De meg kell kérdeznem még Anyut!

-          Nyugodtan. De, ugye te is szeretnél jönni, nem csak a kedvemért. Ha nem akarsz, nem kell jönnöd!

-          De én nagyon szeretnék menni, csak nem hiszem hogy Anyu ilyen hamar nem enged el. De megkérdezem. Átszaladok. Jó?

-          Jó!- majd megpuszilt.

Hazaszaladtam. Nem értettem, hogy miért pont engem akart elvinni. Miért nem az egyik haverját? Persze, örültem hogy esély adódott egy olaszországi útra.

-          Anyu! Anyu!

-          Szia Allie. Baj van?

-          Nem. Pont hogy nem!

-          Mi az?

-          Lenne egy kérdésem.

-          Mondd.

-          Harry elhívott Milánóba. A cég fizeti, ahol dolgozik. Elmehetek vele?

-          Szó se lehet róla!

-          De Anyu!

-          Nem! Az túl messze van innen. Mi lesz, ha történik valami, és…

-          És? Anya! Ha most nemet mondok, lehet, hogy soha többé nem hív el sehova!

-          Nem! Megmondtam!

-          De…

Csalódott voltam, mikor Anyu nem engedett el. Annyira nem fair! De támadt egy ötletem. Felhívom Cher-t, akinek az anyja úgy sincs otthon, azt mondom Anyunak, hogy Cherhez megyek. Cher-t megkérem, hogy falazzon nekem, én pedig elmegyek Harryvel. Így mindenki jól jár.

-          Anyu. És elmehetek Cherhez a hétre? Rég voltunk csak úgy együtt.

-          Na, jó. Oda elmehetsz!

-           Szuper! Akkor bepakolok!

-          Oké.

Bepakoltam, elköszöntem Anyutól, majd elindultam Harryhez. Cher falaz nekem.

-          Na, mit mondtak?

-          Nemet! Szerinted minek hoztam a bepakolt bőröndömet?- mondtam.

-          Logikus! Nekem túlságosan is!- nevettünk.

-          Mikor indulunk?

-          Holnap. Reggel hétkor.

-          Rendben!

-          Addig viszont el kéne ütni az időt.

-          Hát, igen.

-          Elmehetnénk a vidámparkba. Azt mondták, hogy a lányok szeretik az ilyesmiket.- kuncogtam. Annyira aranyosan mondta.

-          Ne nevess ki!- mondta kisfiús hangon.

-          Jó. Nem nevetlek ki. Akkor menjünk.

-          Ok. - majd beültünk a kocsiba.

Nemsokára odaértünk a vidámparkhoz. Gyönyörű napsütéses nyári délután volt, és nem voltak sokan sem.

-          Na, mire szeretnél felülni először?

-          Hát… te mire?

-          Nem tudom. Mondjuk óriáskerék?

-          Ő…- Tudniillik nagyon félek a magasságban, de Harryért bármit.

-          Na, akkor?

-          Óriáskerék? Remek. Menjünk.

-          Minden rendben?

-          Igen, minden, rendben… ő…

-          Várjunk csak. Te félsz a magasban.

-          Igen…

-          Ha nem akarsz, nem muszáj felülnöd.

-          De, le kell győznöm a félelmem. És amúgy is, melletted biztonságba tudhatom magam.- majd hozzábújtam.

-          Akkor? Menjünk?

-          Menjünk!

*Harry szemszöge*

Bár Allie félt a magasban, ő feljött velem az óriáskerékre. Csak miattam. Nem hiszem el, hogy ezt megtette értem. Annyira aranyos volt. Végig szorítottuk egymás kezét, és nagyon szép volt a kilátás.

*Allie szemszöge*

Az óriáskerék után ültünk a hullámvasúton, és dodgem-en is voltunk. Annyira jó délután volt. A dodgemben Harry vezetett, én pedig átkaroltam. A gyönyörű délután után hazamentünk, Harry elkezdett csomagolni. Segítettem neki, természetesen. Csodálkoztam, hogy nem rakott be göndörítőt.

-          Neked természetesen göndör a hajad?- kérdeztem csodálkozva.

-          Igen, az egész családunkban én vagyok az egyetlen, akinek természetesen göndör a haja.- mondta büszkén.

-          Oh! Értem.

-          Ugye milyen jól néz ki?- majd lehajtotta a fejét.

-          Igen.- majd beletúrtam a hajába.- nagyon is!

-          Azért!- majd villantott egy huncut mosolyt.

-          Jól van! Az én hajam egyenes. Szög egyenes! De ha be van göndörítve…

-          Milyen, ha be van göndörítve?

-          Hát olyan… nem én vagyok.- majd rám mosolygott.

-          Elmegyek zuhanyozni, ok?

-          Menj csak. – majd megsimogatta a hátam

Lezuhanyoztam, majd az ajtón keresztül megszólalt:

-          Készen vagy?

-          Igen, csak még felöltözök.

-          Engem igazán nem zavarna, ha itt öltöznél fel…

-          Engem viszont igen. - majd egy pimasz vigyorral arrébb lépett mikor kinyitottam az ajtót.

-          De tényleg nem bánnám, ha legközelebb…

-          Jó próbálkozás…- majd játékosan vállon ütöttem

-          Hu de felesel valaki…- majd egy párnával megütött

-          Bizony ám!- majd visszaütöttem egy másik párnával. Ebből kialakult egy hatalmas párnacsata. Kicsit furán hangzik, hogy a fiúmmal párnacsatáztam.

-          Nyertem!- kiáltott fel Harry, majd egy utolsót ütött.

-          Vagy mégsem.- kivettem a párnát a kezéből, és mind a kettővel ütöttem.

-          Á, vesztettem. Még soha semmiben nem vesztettem.

-          Bocsi, ebbe profi vagyok. A barátnőimmel régen nagyon sokat párnacsatáztunk hármas ott alvós bulikon.

-          Nem fair! - felült, és nekiszorította két csuklómat az ágyra.

-          Megvagy!- majd puha csókot hagyott ajkamon.

Másnap reggel sajnos fél hétkor kellett kelni. Kicsit megijedtem mikor felébredtem. Harry mellett voltam, Harry már ébren volt ugyan, de elég kómás volt még ő is.

-          Jó reggelt szépség.

-          Jó reggelt. Hány óra van?

-          Háromnegyed hét.

-          Akkor keljünk fel

-          Fent vagyunk

-          Úgy értem öltözzünk fel, mossunk fogat, mosakodjunk meg.

-          Ja, értem. Ok.

-          Bemegyek a fürdőbe átöltözni…

-          Még mindig nem zavarna ha…

-          Ki ne mondd…- mondtam

-          Oké, nem mondom ki. De nem zavarna.

Miután el voltam készülve, Harry is fel volt öltözve, készen a nagy útra, Harry megkérdezte:

-          Indulhatunk?

-          Indulhatunk!- majd berakta a bőröndömet a csomagtérbe, bepakolta a saját cuccait is, és beültünk a kocsiba. Egy óra múlva odaértünk a reptérre. Viszont egy dologra nem gondoltam. Ha Harry munkaügy miatt megy, nem biztos hogy sok időt együtt tölthetünk kettesben.

-          Mikor jön a gépünk?- kérdeztem

-          Húsz perc körülbelül.

-          Rendben.

-          Amúgy jól aludtál?

-          Igen… - majd egy mélyebb női hang hallatszott: A Milanói járaton repülő gép tíz perc múlva indul. majd ezt többször elismételgette más nyelveken mint a német, az olasz, a francia…

-          Indulnunk kéne.- mondta Harry

-          Induljunk.

Nem sokkal később már fent ültünk a repülőn. Kicsit izgultam. Mi lesz, ha Anyu megtudja, hogy hazudtam neki? És ha átmegy Cher-hez, hogy megkérdezze minden rendben, mivel pár utcával laknak feljebb? Akkor mi lesz? Nem kéne Cher-t kihasználnom, ez nem is kihasználás, de intelligens lány. Meg tudja oldani. Amíg nem figyeltem, be kellett volna kötnöm az övemet.Nem kötöttem be, de hála Harrynek, nem kellett volna megélnem azt a kínos pillanatot, mikor valaki rám szól.  

12.fejezet

Az este részben jó is volt, meg volt rossz része is. Hazafele menet kiveséztük Cristine-t. Vagyis, megbeszéltük, hogy milyen. Harry elmondta, hogy ha nem is járna velem, akkor sem fogadná vissza Cristine-t. Hiszen, megcsalta, és többé nem is akarja látni.

-          Fázol?- kérdezte a kocsiban, mivel kicsit hűvös volt az este, főleg hogy előtte táncoltunk, és még dugó is volt.

-          Kicsit, de nem vészes.- mondtam, majd mikor meggyőződött róla, hogy a sor nem indul el, átkarolt.

-          És most?

-          Már nem.-mosolyogtam. Előtte senki nem csinált ilyet.

-          Akkor jó.- majd szorosabban magához húzott. Majd lassan, egy romantikus csók érte az ajkamat. Puha, telt ajkait az enyémhez préselte. Fantasztikus érzés volt.

Majdnem két órát álltunk a dugóban. Közben elaludtam Harry vállán, de nem is keltem fel legalább egy óráig. Harry édes mosolya fogadott mikor felkeltem. Úgy nézett rám, mint egy kölyökkutyusra.

-          Jó Reggelt szépség. Hogy aludtál?

-          Jól. Hol vagyunk?

-          Már a városban vagyunk, de még kicsit messze van a házatok.

-          Rendben. Hány óra?

-          Hát… 23:12

-          Ilyen késő? Úr isten, anyunak megígértem, hogy tízre hazaérek. Felhívom gyorsan.

-          Ahogy gondolod.- majd kikerestem anyut a névjegyzékből: Szia, anyu… tudom, hogy késő van, de dugóba keveredtünk. Nemsokára hazaérünk.

-          Üzenem neki hogy Hello.- súgta Harry.

-          Harry azt üzeni, hogy szia!-mondtam, majd leszorítottam a telefont.- ő is ezt üzeni.

-          Igen anyu, nemsokára otthon vagyunk. Szia!- letettem.

-          Amúgy, Anyukád nagyon kedves.

-          Köszi. Nem mindig ilyen. Mondjuk, ha kapok egy hármast… stb

-          Persze, ez érthető. A szülők már csak ilyenek. Engem is megszidtak, hogyha rossz jegyet kaptam.

-          Hiszen ez a dolguk. Nekünk is ez lesz majd.

-          Igen. Mikor kisebb voltam, én mindig azt mondogattam, hogy a gyerekeimnek majd mindent meg fogok engedni bla bla bla… de nem így lesz.

-          Ismerős.

Fél óra múlva hazaértünk. Anyu tévézett, gondolom megnyugtatta, hogy felhívtam.

-          Szia, kicsim. Na, mi volt?- úgy kérdezte… mintha Cheryl-t hallottam volna.

-          Hát jó. De képzeld…- majd elmeséltem neki a randit tövéről hegyéig. Kibeszéltük a dolgokat, majd mintha egy barátnőmet hallottam volna…

-          És… jól csókol?

-          Anya!

-          Jó bocsi, de annyira… ó a kicsi lányom szorosabbra fűzte a kapcsolatot valakivel… annyira… fura

-          Igen, ha tudni akarod, jól csókol. De miért fontos ez?

-          Tudod, nekem Chad nem is volt szimpatikus. Harry tényleg megbízható srácnak tűnik.

-          Nem csak annak tűnik. Az is!

-          Tényleg?

-          Igen. Hiszen arra is megesküdött, hogy Cristine között és közte már semmi nincs. És Cristine Los Angelesben lakik. És utána kért meg, hogy járjak vele.

-          De aranyos.- Anyu szinte visongott a kanapén

-          Anya! Úgy viselkedsz, mint egy tizenhat éves tini lány! Mi történt? Tuti hogy nem a randi.

-          Na, jó. Megismertem egy srácot tegnap, mikor a belvárosban voltam. A neve Jack. Nagyon jó fej.

-          Anyu! Nem teheted ezt! Attól még, mert Apu meghalt, te ugyan úgy hűséget esküdtél neki! És akár él, akár nem az a hűség akkor is megmaradt. És ha Apu még élne, és akkor találkozol azzal a pasival? Akkor megcsalod Aput?

-          Kicsim, félre érted. Én nem…

-          Ó ne is mondd! Tudom, hogy tetszik neked az a Jack akárki. És mi van Apuval?

-          Apád már nem él!- sírva felszaladtam a szobámba. Nem hiszem el, hogy Anyu ilyen könnyedén mondja ezt, pedig jól tudja, mi a véleményem az ilyenekkel kapcsolatban. És hogy mennyire hiányzik nekem Apu. Kopogtak az ajtómon.

-          Hagyj békén! Nem hiszem el hogy ezt tetted!

-          Kicsim! – majd bezártam az ajtót. Elegem volt Anyuból.

Másnap délig aludtam. Kaptam egy SMS-t Harrytől: Gyere át délután! Fontos! Visszaírtam: Rendben. Délután megyek. Visszagondoltam a táborra. Olyan szépnek indult, míg nem találkoztam Britneyvel. Remélem, Chad most már boldog azzal a ribancal. Megérdemlik egymást! De ahogy görgettem lefele a facebook oldalait, elkapott a hányinger. Egyben sírtam volna, és hánytam is volna. Chad kitett egy képet mikor Britneyvel csókolóznak, és ezt írta képcímnek: Allie-nek, szeretettel. Kitéve: 10 perce. Abban a pillanatban a telefonom rezgett. Cheryl hívott: Láttad azt a képet?- esett nekem Cher.- Neked is, szia. Egyébként igen, láttam. Hányinger kerülget. De, nincs sírhatnékom, hogyha arra gondolok, hogy nekem is van…- majd be akartam fogni a számat, hiszen ez nem telefontéma.- HARRYD. – De most már szorosabb a kapcsolat…- Na ne!- kiáltott fel Cher.- Ez komoly? Tényleg? Óóó de édes!- majd neki is elmeséltem a sztorit. – ez olyan… romantikus. Pont olyan, mint a Szürke Ötven árnyalatában…- Cher imád könyveket olvasni.- Annyira…- lelkendezett.- Na, látod! Ezért nem olvasok én könyvet. Elvenné a valóságérzetemet. Na de mennem kell… szia!- majd letettem. Lementem anyuhoz, hogy megbeszéljük a tegnap esti dolgokat.

-          Jó reggelt kicsim. Figyelj, annyira sajnálom! Ha akarod, kiverem a fejemből azt a Jack-et. Rendben? Bármit, csak kérlek, kérlek, ne haragudj!

-          Anyu, nyugi! Megbocsátottam már neked! Köszi, hogy lemondasz arról a férfiról. Hiszen Apu mindig a szívünkben fog élni…

-          Így van! De csináltam neked palacsintát, és ha nem akarod, hogy kihűljön, akkor gyorsan edd meg!

-          Nem probléma!

A nap hamar eltelt, leltek az órák. Délután átmentem Harryhez. Kopogtam, majd ajtót nyitott. Egy kockás ing volt rajta, a felső három gomb ki volt gombolva. Annyira dögösen nézett ki.

11.fejezet

-          Igen. Imádtam.

-          Ennek örülök. Legközelebb hova menjünk?

-          Nem tudom. Nem ismersz egy jó helyet?

-          De.

A kocsiban végig a következő randinkról beszéltünk. Senki nem volt otthon, Anyu éjszakás volt a melóban. Behívtam Harryt, hiszen nem mondhattam azt neki, hogy „na, szia, haver menj haza”.

-          Hú! Nagyon szép a házatok. Jó a dekoráció.

-          Köszi. Feljössz?

-          Aha.- majd felmentünk az emeletre, a szobámba.  Nagyon nézett egy fotót, amely az éjjeli szekrényemen volt.

-          Ő ki a képen?- kérdezte rejtélyesen.

-          Ő… az… én…

-          Na, ki ő?

-          Hát… az apukám. Csak… tudod ő…

-          Mi történt vele?

-          Ő meghalt. Egy autóbalesetben. De kicsi voltam mikor ez történt.

-          Oh, sajnálom, hogy felhoztam a témát, csak én…

-          Semmi baj. Te nem tudtad. Most már tudod.   

-          És… neked mi van a családoddal?

-          Hát… nem szeretek róla beszélni, de úgy érzem, neked elmondhatom.

A családom teljes szétesett. Egyszerűen senki senkiről nem tud semmit. Apám valahol Franciaországban van (elvileg) Anyámról semmit nem tudok, valószínűleg meghalt, a nővéremről azt tudom, hogy nem rég ment férjhez. Az egész szétesés onnan indult, hogy Apu rászokott az alkoholra. Anyámnak nagyon elege volt már belőle, így hát elváltak. Akkor mi már elvégeztük az iskolát, és főiskola után kutattunk. Ám szörnyű dolog történt pár évvel a válás után. Egy kocsi állt meg a házunk előtt, az autó kissé kacskaringósan ment. Egy férfi szállt ki belőle. Este volt, tehát nem láttuk ki az. Becsengetett, és Anyám nyitott ajtót. Az Apám volt, részegen. Egy bicska volt a kezében. A bejárati ajtóhoz mentem, meg akartam kérdezni ki az, de láttam a bicskával rendelkező Apámat. Anyám kezét öt vágás érte, majdnem elvérzett. Érte volna több is, ha nem állok a bicska, és közé. Apu Anyut akarta bántan, amiért elvált tőle. Nem engem. De mivel részeg volt, nem kímélt. Bár a sérülések elmúltak, nagyon megrázó nyomot hagyott mindhármunk lelkében. Anyu kórházba került, mivel túl sok vért vesztett, és mikor bementünk hozzá, azt mondták nincs a kórházban. Nem tudtuk, hova szállították át. Hiszen, annyira nem volt súlyos a sérülése. Több helyen is kerestük, volt ahol azt mondták, hogy nem lehet hozzá bemenni, de valahol azt, hogy, meghalt. Így róla semmit nem tudok. Jane pedig elköltözött a pasijához, akit jobban szeretett, mint engem. Így magamra maradtam a világban, lakást és munkát kellett keresnem. Komolyabb kapcsolatom a történtek után nem volt.

-          Úr isten. Harry ez szörnyű. Maradt valami nyoma a sebeidnek?

-          Nem…- mondta zavarodottan.

-          Biztos? Nem akarlak zaklatni de…

-          Nem, semmi.

-          Rendben. Csak annyira… - féltettem őt. Nem mondtam neki, de féltettem. És annyira… nem is tudom, milyen érzésnek hívják az ilyet, de olyan furcsa. Mint amikor úgy érzed, valami a tied, és félted a többiektől. De nem tudod megvédeni.

-          Az mi?- majd a babaházamra mutatott.

-          Emlék. Apukámtól kaptam a harmadik szülinapomra.

-          Oh, értem. Britney egyébként… mi a bajotok egymással?

-          Hát… majd elmondom. Túl hosszú és fáradt vagyok.

-          Oké, majd akkor legközelebb. Na, mindegy, mennem kell.

-          Rendben, szia!- majd meglepően, egy puszit nyomott az arcomra. Nem az volt a baj hogy megpuszilt, hanem az hogy váratlan volt. Mosolyogtam. Miután Harry elment, fogat mostam, pizsamára öltöztem és el is aludtam.

Másnap a reggelt egy SMS-el kezdtem. Feladó: Harry Üzenet: Megvan, hova viszlek szerdán. Meglepetés marad.  Válasz: Rendben. Alig várom, hogy tudjam mi az. Egy klubba megyünk? Harry: Igen, de az a lényeg, hogy hol van az a klub!  Alig vártam, hogy szerda legyen. Kíváncsi voltam, hova szeretett volna vinni Harry. Viszont a mai nap tényleg a legjobbak között volt. Ismét SMS volt a dologban, jobban mondva az is. Anyu bejött a szobámba, és közölte velem, hogy ma szépségszalonozni visz minket. És a „minket” alatt engem és Cheryl-t értette. És a szépségszalon tiszta luxus volt. Volt masszázs, arcpakolás, manikűr, pedikűr. A szalonozás után Anyu újabb meglepetéssel jött elő: Vásárlás! Mivel második randira mentem Harryvel, vettem valamit, ami egy klubba illik. Mivel egész nap a kényeztetéssel telt el, fáradtak voltunk a nap végére. Cheryl nálunk aludt, és meséltem neki, hogy egy „meglepetés” klubba visz álmaim hercege.

Reggelre az arcunk gyönyörű lett, mivel bekentük egy „pattanás elleni krémmel”. Hajat mostam, mivel bezsírosodott, tulajdonképpen csak sminkelnem kellett egy kicsit, mivel a többit tegnap elvégezték a szalonban. Cheryl szerint az összeállítás, amit tegnap vettem tökéletesen megfelelt, de vigyek pénztárcát, nehogy azt higgye Harry, hogy azt akartam szándékosan, hogy fizessen. Ismét SMS jött Harrytől: egy óra múlva jövök érted. Cher sikítozni kezdett, majd azt mondta:

-          Úr isten! Nem is mondtad, hogy van jogsija.

-          A sulit is elvégezte már…

-          Akkor már kész felnőtt. Ó egek!

-          Hé! Ő az enyém!

-          Rendben. Ezt tiszteletben tartom. De ha nem jöttök össze, várok két hónapot és az enyém!

-          Attól tartok, ez nem fog megtörténni.- majd nevettünk.

Eljött a második randi. Cheryl hazament, majd Harry jött értem. Beültünk az autóba, és ezt mondta:

-          Nagyon szexi vagy ebben a szerelésben.-mondta

-          Oh, köszi.- kicsit kipirultam, de csak pirosítónak látszott.

-          Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled.

-          Mit?- kérdeztem érthetetlenkedve.

-          Hát, elpirultál.- majd megsimogatta az arcom.- ami azt jelenti, hogy zavarba jöttél előttem.- úgy tűnik, mégsem pirosítónak tűnt. Hanem többnek.

-          Egyébként hova megyünk? Csak mert már a városból is kimentünk.

-          Oh, azt hiszem elhagytuk.-mondta kicsit komolyabbra váltva a szót.- Sajnos vissza kell fordulnunk.

-          Tényleg? Oh, ne. Emiatt csomó idő megy el a randiból

-          Csak szivatlak, nem hagytuk el.- mondta, majd felnevetett.

-          Te kis…- majd én is csatlakoztam a nevetéshez.- egyébként milyen messze van a klub?

-          Hát… elég messze. De tetszeni fog, mivel nem csak a klub van a programban…

-          Még mi?

-          Majd meglátod, ha odaértünk.

Egy óra múlva odaértünk. Szerencsére nem volt dugó, és időben odaértünk. Kisült, hogy a klub Los Angeles-ben van. A klubban sokat táncoltunk, és ittunk is keveset. A buliban viszont jött nagy gond, amit nehezen, de lerendeztünk:

-          Szia, bébi. Jól telik az este? Tetszik, a feneked jössz csörögni?- egy részeg ember volt.

-          Figyelj, öreg, tünés. Keress mást, akit be akarsz szerezni.-mondtam.

-          De nekem a szexis csajok kellenek.

-          Akkor is keress mást.- Harry csak később látta meg a veszekedést, mivel a pultnál volt. Odajött, és a falnak szorította a hapsit.

-          Hé, haver. Ha a lány azt mondta tünés, akkor tünés. Kérsz egy lilát? Ingyen adom!- Harry elengedte a gyereket, aki négykézláb mászott el.

-          Bocsi csak annyira ideges leszek ilyenkor…- ezek után csak táncoltunk és ittunk.

-          Tetszik a város?

-          Imádom. Olyan romantikus. És a fények… istenem ez annyira édes tőled, hogy ide hoztál. Lehetne ennél jobb?

-          Nekem van tippem.- majd nem tudtam semmit mondani, ugyanis ajkát az enyémhez nyomta. Egy forró csók, és az övé voltam. Azt hittem ez volt az a pillanat, amikor bárki bármit csinálhatott volna velem, nem éreztem volna. Álomvilágban jártam, ahol bármire képes voltam. A szívem kicsit gyorsabban lüktetett, ismét kipirultam, a térdem remegett. De ahogy láttam, nem csak nekem. Viszont a következő percben legszívesebben megfojtottam volna magam. Egy utálatos hang szinte énekelt előttünk

-          Harry!-egy szöszi csaj ment oda Harryhez. Féltékeny voltam. Bár még semmit nem tett.

-          Cristine… te… mit is keresel itt?

-          Te mit keresel itt? Mikor jöttél vissza Los Angeles-be?

-          Nem jöttem vissza, csak randin vagyok.

-          Oh, megismerhetném a kedves kis barátodat?- majd bemutatkoztunk egymásnak. Legszívesebben kiszorítottam volna a vért a kezéből, de az túl feltűnő lett volna.

-          Igen, randizunk éppen.

-          Harrym, egy picit magunkra hagynál minket?

-          Persze…- majd arrébb ment.

-          Figyelj, Allie. Biztos, hogy neked Harry kell? Hiszen, nem vagy az esete.-hogy nem vagyok az esete?! Nem is ismer. Talán az ártatlanságomból vette észre. Nyílván való volt, hogy régen egy párt alkottak.

-          Igen, nekem biztosan Harry kell. És igen is az esete vagyok. Nem is ismersz.

-          Ismerem az embereket, és látom, hogy te is ártatlan bárányka vagy akire rátalált Harry. Veszélyes lenne neked. Ide hívnád Harryt?

-          Persze…

Valamit beszélgettek, de a szöszi cselekedete ledöbbentett. Elszaladtam. Nem akartam látni Harryt. De utánam szaladt. Bár én sem tudtam, hova szaladok, csak szaladtam.

-          Allie állj meg! Allie!- kiáltotta Harry.

-          Hagyj békén! Soha többé nem akarlak látni!

-          Allie köztünk nem volt semmi. Régen jártunk. És ő csókolt meg! Allie én csakis téged akarlak!- megálltam. Hiszen, a lábam már fájt, és éreztem… hogy Harry nem a falnak beszél. Tudtam, hogy van valami a szavaiban. Azt hiszem jó helyre futottam. A klub parkolójába. Harry nekiszorított picit az egyik kocsinak, a lábaimat tartotta. A szívem egyre gyorsabban lüktetett, egyre kisebbeket szuszogtam.

-          Harry. Tényleg ő csókolt meg?

-          Igen. Esküszöm. Régen együtt jártunk. De nincs köztünk semmi!- nagy csend volt.- Allie. Mintha, nem is tudom milyen érzés ez, egy lánynál sem éreztem még ilyet. SOHA. Leszel a… leszel a barátnőm?- a szavai hatására sikítottam volna örömömben.

-          Harry… én… mindennél jobban szeretnék!- majd egy forró csók követte szavaimat. A nagy öröm közepette mintha magas sarkú cipő kopogását hallottam volna. Ismét csend volt.

-          Harry… most komolyan? Ezt a kislányt akarod helyettem?

-          Allie menj a kocsihoz, kérlek. Cristine! Tartsd magad távol tőlem és Allie-től. Ha meglátlak a közelében, véged!- legalább tudtam, hogy Harry engem szeret.

-          Harry. Gondolj bele milyen fantasztikus perceket töltöttünk együtt. Azok az éjszakák…

-          Cristine! Köztünk már régen nincs semmi. Törődj bele!- majd megfogta a kezem és a kocsihoz mentünk, mivel az utasítására nem akartam őket kettesben hagyni. 

10.fejezet

-          Neked legalább jól teltek az eddigi heteid.

-          Miért, neked nem? Tánctábor, táncverseny.

-          Hát, jónak indult, míg bele nem botlottam Britney-be, és nem derült ki hogy egy szobába kerültünk.

-          Au! Az elég gázos! És már megint mit csinált ll. Pairis Hilton?

-          Először is: Lekapta Chadet, majd járni kezdtek. Eljátszotta, hogy kibékülne velem. És utána még csesztetett is. A táborban egyetlen egy jó dolog volt. Van valaki, aki mellett biztonságba tudhatom magam.

-          U-u-u-u-u. Ki az?

-          Harrynek hívják. Nagyon jó fej. Ott tanított a táborban, és mind ketten tetszettünk a másiknak. Megvolt az első csók, körülbelül mindenki előtt. Itt lakik három házzal arrébb, és még ki tudom őt ismerni, maximum, ha megtudom, hogy van-e rossz oldala akkor nem lesz többé semmi.

-          Ó!- mondta Cheryl olvadozva.- akkor biztosan nagyon tetszhetsz neki!

-          Hát, igen.- abban a pillanatban a telefonom csengésére lettem figyelmes. SMS jött Harrytől:Hé baby, holnap ráérsz fél hatkor elvinnélek valahova. H x

-          Kitől jött?- kérdezte.

-          Harrytől. Azt kérdezi, hogy ráérek-e holnap hatkor.

-          Ráérnél, ugye? Egy első randit nem szabad elszalasztani. 

-          Hát, nagyon szeretnék elmenni de…

-          De?...

-          Holnap van a csajos délutánunk, az is nagyon fontos.

-          Én holnap után is itt leszek, de Harry nem biztos, hogy megint elhív, ha most nemet mondasz!

-          Tuti nem baj?

-          Tuti!- majd átöleltem. Cheryl nagyon megértő tud lenni, főleg ha fiú van a dologban. Gyorsan visszaírtam Harrynek: Remekül hangzik. Hova megyünk?- Majd a választ meg is kaptam: Egy kicsit elegáns olasz étterembe a  Belezza del Mare-ba. Nem nagy cucc, de nagyon jó ott a kaja. Érted megyek háromnegyedkor. Ok? Válaszom tömör és egyértelmű volt: Rendben. Akkor háromnegyedkor.

-          Na? Hova visz téged?

-          Valami Belezza del Mare-ba. Elvileg kicsit elegáns, úgyhogy nem árt majd, ha felveszem a sötétkék ruhámat, a fehér magas sarkúmmal.

-          Jól hangzik, de mennem kell. Még ki kell pakolnom.

-          Rendben. Holnap akkor átjössz segíteni kicsit kicsípni az arcom meg mindenem?

-          Persze. Akkor, szia!

-          Szia Cheryl!

Miután Cheryl elment Harry SMS-t küldött: Milyen színű melltartó van rajtad?

A pimasz kérdésre csak ennyit válaszoltam: Pont olyan =)- nem akartam az orrára kötni, hogy milyen színű. Ismét érdekes kérdést tett fel: Szóval fekete? Nekem bejön. :*- kicsit vártam mikor egy normálisabb üzenet jött: Neked mi a vezetékneved?-válasz: Stewart. Neked? Egész este ilyen kérdéseket váltogattunk egymásnak. Ám mikor már álmos voltam ezt írtam neki: Na megyek aludni, jó éjt! Válasza: Jó éjt szépség!

Másnap nagyon izgatott voltam.  Megmostam a hajam, a körmömet sötétkékre festettem. Mivel magas sarkúba mentem, leragasztottam a sarkamat, hogy ne törje fel a cipő. Végre eljött háromnegyed hat. Harry elém jött.

-          Nagyon kicsípted magad. Gyönyörű vagy.

-          Oh, köszi. Te sem vagy piskóta.

Beültünk a kocsiba. Ahhoz képest, hogy fiú, nagyon tiszta volt a kocsija. Nem sokára odaértünk a kikötőbe. Nem értettem, miért a kikötőbe mentünk. De aztán leesett. Az étterem egy hajón volt. Harry kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd a kezét nyújtotta. Felmentünk a hajóra, ahol egy testőr állt. Harry kezet fogott vele, majd a pincérnek bemondta a nevét, aki utána egy két személyes gyertyafényes asztalhoz vezetett. Nagyon romantikus volt. Miután rendeltünk, sokat beszélgettünk. Megjött az étel, majd a pincér megkérdezte, hogy kérünk-e még valamit. Viszont a vacsora, és beszélgetés után haza indultunk. De a kocsitól messzebb Harry megszólalt:

-          Nagyon élveztem az estét. Neked tetszett?

-          Imádtam. Soha nem voltam még ilyen randin. Kitettél magadért.

-          Tényleg?

-          Igen. Imádtam.