Morcosan keltem fel telefonom
hangjára. Az ébresztőre. Néha legszívesebben szétvertem volna és aludtam volna
még. De legalább egy jó dolog volt ebben a reggelben: Az utolsó iskolanap. Ami
azt jelenti, hogy holnaptól kezdve két és fél hónapon keresztül addig alszok,
ameddig akarok! Teljesen kiment a fejemből. Hiszen ki másra is gondolhattam
volna, mint Chad. Hogy lehet valaki ennyire… tökéletes? És tényleg! A nyári szünetben alig
találkozhatunk, hiszen fél nyarát a Michigan tónál tölti. A többit együtt
tölthetjük! Vajon tud majd SMS-t írni? És fel tud jönni a Facebookra? Istenem,
bele fogok halni! Na mindegy, irány a suli!
-
Jó reggelt Allie!
-
Oh, szia Cheryl!
-
El tudod hinni? Az utolsó suli nap! Ami azt
jelenti…
-
Hogy…
-
Indul a nyári szünet, a bronz bőr és a szabadság
hónapjai! Istenem, nem hittem, hogy ezt is megélem!
-
Én se hittem el. Főleg, hogy azt hittem olyan
messze van, most pedig… Hű!
-
És, mit csinálsz a vakáció első napján?
-
Azt hiszem, elégetem a Matek könyvem!-
Nevettünk. Cherylhez olyan emlékek kötnek, amelyeket soha nem tudnék elfeledni.
Például: Az elsőben együtt lógtunk be a másik osztály
termébe, mert ott tartották a Klarinét órákat, és ott volt egy fiú, aki
tetszett Cherylnek. Harmadikban elkezdtük énekelni technika órán. És végül:
Hatodikban belógtunk a fiú öltözőbe és elloptuk Ben Jones felsőjét, akinek
akkor volt a legkockásabb, legizmosabb hasa az osztályban.
-
Végre, elővehetem a short nadrágjaimat!-
Tudniillik Cheryl volt a legdivatosabb lány az osztályban. Minden hétvégén
elment a plázába, hogy beszerezze a legfrissebb darabokat.
-
De van egy rossz dolog a nyárban… A távolság!
Nagyon fogsz hiányozni!
-
Te is nekem Allie! Istenem ha belegondolok:
Olaszország innen nagyon messze van!- Cherylék a nyáron Olaszországban
nyaralnak. Akkora mázlista. Én bezzeg hova megyek? A nénikémhez New York-ba!
Nem sokkal később csengettek, kezdetét vette az első óra:
Spanyol. A tanár megengedte hogy az informatika termekbe menjünk, így utolsó nap
alkalmából. Mindenki vagy a Twitteren görgette lefelé az oldalakat, vagy a
Facebookon. Mire kicsengettek, mindenki összekészítette a cuccait és indult az
angol terembe. Angolon megengedték hogy telefonozzunk, Matekon pedig szabadon
lehetett választani hogy beszélgetsz, vagy
ilyesmiket csinálsz. Testnevelés volt a legjobb: A tanár hozta a színes,
tipikus sárga, piros,kék strandlabdáit, és azzal játszhattunk óra végéig. De
még következett utána egy olyan óra, ami nem volt vidám: Erkölcstan. A tanár
ugyan úgy megtartotta az órát, mint minden nap!
-
Gyerekek, attól még mert holnap már nincs
iskola, az nem jelenti azt hogy ma sincs!- jelentette ki a morcos, és mindig
mogorva Mrs. Finkle.
A nap véget ért, de előtte kiosztották az évkönyveket. Az
osztályfőnök felolvasta a legeredményesebb diákokat az osztályon. Szorítottam,
hogy engem is felsoroljon a tanárnő.
-
És végül, de nem utolsó sorban, annak a diáknak
a nevét fogom felolvasni, akire talán a legbüszkébb vagyok. Valaki olyan, aki
kiemelkedő tanulmányi eredményeinek és magatartási eredményeinek köszönhetően
elnyeri a 7. évfolyam diákja címét: Thomas Evan!
Thomas Evan kisétált a
tanárnőhöz, kezet ráztak, elvette az oklevelet majd a helyére totyogott. Igaz,
Tom tényleg jó tanuló, és fegyelmezett, de csak azért büszke rá a tanárnő, mert
megjavult. Tom katonai iskolában volt két évig, mivel igazgatói intőt kapott,
nem is egyet, és ki akarták csapni. De az anyja felajánlotta, hogy ha megjavul,
akkor had maradjon itt.
De a legjobban akkor lepődtem
meg, mikor a tanárnő ezeket a szavakat mondta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése