11.fejezet

-          Igen. Imádtam.

-          Ennek örülök. Legközelebb hova menjünk?

-          Nem tudom. Nem ismersz egy jó helyet?

-          De.

A kocsiban végig a következő randinkról beszéltünk. Senki nem volt otthon, Anyu éjszakás volt a melóban. Behívtam Harryt, hiszen nem mondhattam azt neki, hogy „na, szia, haver menj haza”.

-          Hú! Nagyon szép a házatok. Jó a dekoráció.

-          Köszi. Feljössz?

-          Aha.- majd felmentünk az emeletre, a szobámba.  Nagyon nézett egy fotót, amely az éjjeli szekrényemen volt.

-          Ő ki a képen?- kérdezte rejtélyesen.

-          Ő… az… én…

-          Na, ki ő?

-          Hát… az apukám. Csak… tudod ő…

-          Mi történt vele?

-          Ő meghalt. Egy autóbalesetben. De kicsi voltam mikor ez történt.

-          Oh, sajnálom, hogy felhoztam a témát, csak én…

-          Semmi baj. Te nem tudtad. Most már tudod.   

-          És… neked mi van a családoddal?

-          Hát… nem szeretek róla beszélni, de úgy érzem, neked elmondhatom.

A családom teljes szétesett. Egyszerűen senki senkiről nem tud semmit. Apám valahol Franciaországban van (elvileg) Anyámról semmit nem tudok, valószínűleg meghalt, a nővéremről azt tudom, hogy nem rég ment férjhez. Az egész szétesés onnan indult, hogy Apu rászokott az alkoholra. Anyámnak nagyon elege volt már belőle, így hát elváltak. Akkor mi már elvégeztük az iskolát, és főiskola után kutattunk. Ám szörnyű dolog történt pár évvel a válás után. Egy kocsi állt meg a házunk előtt, az autó kissé kacskaringósan ment. Egy férfi szállt ki belőle. Este volt, tehát nem láttuk ki az. Becsengetett, és Anyám nyitott ajtót. Az Apám volt, részegen. Egy bicska volt a kezében. A bejárati ajtóhoz mentem, meg akartam kérdezni ki az, de láttam a bicskával rendelkező Apámat. Anyám kezét öt vágás érte, majdnem elvérzett. Érte volna több is, ha nem állok a bicska, és közé. Apu Anyut akarta bántan, amiért elvált tőle. Nem engem. De mivel részeg volt, nem kímélt. Bár a sérülések elmúltak, nagyon megrázó nyomot hagyott mindhármunk lelkében. Anyu kórházba került, mivel túl sok vért vesztett, és mikor bementünk hozzá, azt mondták nincs a kórházban. Nem tudtuk, hova szállították át. Hiszen, annyira nem volt súlyos a sérülése. Több helyen is kerestük, volt ahol azt mondták, hogy nem lehet hozzá bemenni, de valahol azt, hogy, meghalt. Így róla semmit nem tudok. Jane pedig elköltözött a pasijához, akit jobban szeretett, mint engem. Így magamra maradtam a világban, lakást és munkát kellett keresnem. Komolyabb kapcsolatom a történtek után nem volt.

-          Úr isten. Harry ez szörnyű. Maradt valami nyoma a sebeidnek?

-          Nem…- mondta zavarodottan.

-          Biztos? Nem akarlak zaklatni de…

-          Nem, semmi.

-          Rendben. Csak annyira… - féltettem őt. Nem mondtam neki, de féltettem. És annyira… nem is tudom, milyen érzésnek hívják az ilyet, de olyan furcsa. Mint amikor úgy érzed, valami a tied, és félted a többiektől. De nem tudod megvédeni.

-          Az mi?- majd a babaházamra mutatott.

-          Emlék. Apukámtól kaptam a harmadik szülinapomra.

-          Oh, értem. Britney egyébként… mi a bajotok egymással?

-          Hát… majd elmondom. Túl hosszú és fáradt vagyok.

-          Oké, majd akkor legközelebb. Na, mindegy, mennem kell.

-          Rendben, szia!- majd meglepően, egy puszit nyomott az arcomra. Nem az volt a baj hogy megpuszilt, hanem az hogy váratlan volt. Mosolyogtam. Miután Harry elment, fogat mostam, pizsamára öltöztem és el is aludtam.

Másnap a reggelt egy SMS-el kezdtem. Feladó: Harry Üzenet: Megvan, hova viszlek szerdán. Meglepetés marad.  Válasz: Rendben. Alig várom, hogy tudjam mi az. Egy klubba megyünk? Harry: Igen, de az a lényeg, hogy hol van az a klub!  Alig vártam, hogy szerda legyen. Kíváncsi voltam, hova szeretett volna vinni Harry. Viszont a mai nap tényleg a legjobbak között volt. Ismét SMS volt a dologban, jobban mondva az is. Anyu bejött a szobámba, és közölte velem, hogy ma szépségszalonozni visz minket. És a „minket” alatt engem és Cheryl-t értette. És a szépségszalon tiszta luxus volt. Volt masszázs, arcpakolás, manikűr, pedikűr. A szalonozás után Anyu újabb meglepetéssel jött elő: Vásárlás! Mivel második randira mentem Harryvel, vettem valamit, ami egy klubba illik. Mivel egész nap a kényeztetéssel telt el, fáradtak voltunk a nap végére. Cheryl nálunk aludt, és meséltem neki, hogy egy „meglepetés” klubba visz álmaim hercege.

Reggelre az arcunk gyönyörű lett, mivel bekentük egy „pattanás elleni krémmel”. Hajat mostam, mivel bezsírosodott, tulajdonképpen csak sminkelnem kellett egy kicsit, mivel a többit tegnap elvégezték a szalonban. Cheryl szerint az összeállítás, amit tegnap vettem tökéletesen megfelelt, de vigyek pénztárcát, nehogy azt higgye Harry, hogy azt akartam szándékosan, hogy fizessen. Ismét SMS jött Harrytől: egy óra múlva jövök érted. Cher sikítozni kezdett, majd azt mondta:

-          Úr isten! Nem is mondtad, hogy van jogsija.

-          A sulit is elvégezte már…

-          Akkor már kész felnőtt. Ó egek!

-          Hé! Ő az enyém!

-          Rendben. Ezt tiszteletben tartom. De ha nem jöttök össze, várok két hónapot és az enyém!

-          Attól tartok, ez nem fog megtörténni.- majd nevettünk.

Eljött a második randi. Cheryl hazament, majd Harry jött értem. Beültünk az autóba, és ezt mondta:

-          Nagyon szexi vagy ebben a szerelésben.-mondta

-          Oh, köszi.- kicsit kipirultam, de csak pirosítónak látszott.

-          Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled.

-          Mit?- kérdeztem érthetetlenkedve.

-          Hát, elpirultál.- majd megsimogatta az arcom.- ami azt jelenti, hogy zavarba jöttél előttem.- úgy tűnik, mégsem pirosítónak tűnt. Hanem többnek.

-          Egyébként hova megyünk? Csak mert már a városból is kimentünk.

-          Oh, azt hiszem elhagytuk.-mondta kicsit komolyabbra váltva a szót.- Sajnos vissza kell fordulnunk.

-          Tényleg? Oh, ne. Emiatt csomó idő megy el a randiból

-          Csak szivatlak, nem hagytuk el.- mondta, majd felnevetett.

-          Te kis…- majd én is csatlakoztam a nevetéshez.- egyébként milyen messze van a klub?

-          Hát… elég messze. De tetszeni fog, mivel nem csak a klub van a programban…

-          Még mi?

-          Majd meglátod, ha odaértünk.

Egy óra múlva odaértünk. Szerencsére nem volt dugó, és időben odaértünk. Kisült, hogy a klub Los Angeles-ben van. A klubban sokat táncoltunk, és ittunk is keveset. A buliban viszont jött nagy gond, amit nehezen, de lerendeztünk:

-          Szia, bébi. Jól telik az este? Tetszik, a feneked jössz csörögni?- egy részeg ember volt.

-          Figyelj, öreg, tünés. Keress mást, akit be akarsz szerezni.-mondtam.

-          De nekem a szexis csajok kellenek.

-          Akkor is keress mást.- Harry csak később látta meg a veszekedést, mivel a pultnál volt. Odajött, és a falnak szorította a hapsit.

-          Hé, haver. Ha a lány azt mondta tünés, akkor tünés. Kérsz egy lilát? Ingyen adom!- Harry elengedte a gyereket, aki négykézláb mászott el.

-          Bocsi csak annyira ideges leszek ilyenkor…- ezek után csak táncoltunk és ittunk.

-          Tetszik a város?

-          Imádom. Olyan romantikus. És a fények… istenem ez annyira édes tőled, hogy ide hoztál. Lehetne ennél jobb?

-          Nekem van tippem.- majd nem tudtam semmit mondani, ugyanis ajkát az enyémhez nyomta. Egy forró csók, és az övé voltam. Azt hittem ez volt az a pillanat, amikor bárki bármit csinálhatott volna velem, nem éreztem volna. Álomvilágban jártam, ahol bármire képes voltam. A szívem kicsit gyorsabban lüktetett, ismét kipirultam, a térdem remegett. De ahogy láttam, nem csak nekem. Viszont a következő percben legszívesebben megfojtottam volna magam. Egy utálatos hang szinte énekelt előttünk

-          Harry!-egy szöszi csaj ment oda Harryhez. Féltékeny voltam. Bár még semmit nem tett.

-          Cristine… te… mit is keresel itt?

-          Te mit keresel itt? Mikor jöttél vissza Los Angeles-be?

-          Nem jöttem vissza, csak randin vagyok.

-          Oh, megismerhetném a kedves kis barátodat?- majd bemutatkoztunk egymásnak. Legszívesebben kiszorítottam volna a vért a kezéből, de az túl feltűnő lett volna.

-          Igen, randizunk éppen.

-          Harrym, egy picit magunkra hagynál minket?

-          Persze…- majd arrébb ment.

-          Figyelj, Allie. Biztos, hogy neked Harry kell? Hiszen, nem vagy az esete.-hogy nem vagyok az esete?! Nem is ismer. Talán az ártatlanságomból vette észre. Nyílván való volt, hogy régen egy párt alkottak.

-          Igen, nekem biztosan Harry kell. És igen is az esete vagyok. Nem is ismersz.

-          Ismerem az embereket, és látom, hogy te is ártatlan bárányka vagy akire rátalált Harry. Veszélyes lenne neked. Ide hívnád Harryt?

-          Persze…

Valamit beszélgettek, de a szöszi cselekedete ledöbbentett. Elszaladtam. Nem akartam látni Harryt. De utánam szaladt. Bár én sem tudtam, hova szaladok, csak szaladtam.

-          Allie állj meg! Allie!- kiáltotta Harry.

-          Hagyj békén! Soha többé nem akarlak látni!

-          Allie köztünk nem volt semmi. Régen jártunk. És ő csókolt meg! Allie én csakis téged akarlak!- megálltam. Hiszen, a lábam már fájt, és éreztem… hogy Harry nem a falnak beszél. Tudtam, hogy van valami a szavaiban. Azt hiszem jó helyre futottam. A klub parkolójába. Harry nekiszorított picit az egyik kocsinak, a lábaimat tartotta. A szívem egyre gyorsabban lüktetett, egyre kisebbeket szuszogtam.

-          Harry. Tényleg ő csókolt meg?

-          Igen. Esküszöm. Régen együtt jártunk. De nincs köztünk semmi!- nagy csend volt.- Allie. Mintha, nem is tudom milyen érzés ez, egy lánynál sem éreztem még ilyet. SOHA. Leszel a… leszel a barátnőm?- a szavai hatására sikítottam volna örömömben.

-          Harry… én… mindennél jobban szeretnék!- majd egy forró csók követte szavaimat. A nagy öröm közepette mintha magas sarkú cipő kopogását hallottam volna. Ismét csend volt.

-          Harry… most komolyan? Ezt a kislányt akarod helyettem?

-          Allie menj a kocsihoz, kérlek. Cristine! Tartsd magad távol tőlem és Allie-től. Ha meglátlak a közelében, véged!- legalább tudtam, hogy Harry engem szeret.

-          Harry. Gondolj bele milyen fantasztikus perceket töltöttünk együtt. Azok az éjszakák…

-          Cristine! Köztünk már régen nincs semmi. Törődj bele!- majd megfogta a kezem és a kocsihoz mentünk, mivel az utasítására nem akartam őket kettesben hagyni.