5.fejezet

A bázisnál sok lány és fiú állt. Mindenki vagy feketében, zöldben, pinkben volt. Majd Danielle szólalt meg egy kisseb színpadon: Na, ha már otthon érzitek magatokat, bemutatom a tanáraitokat, vagy csak a csapatvezetőket, hogy melyik csapatot vezetik. A nevet majd kitaláljátok a csapatotoknak.

-          Ő itt Lena.- Majd Lena kisétált a színpadra és köszönt. Ez után más tanár következett. De az egyik tanár láttán kikerekedtek a szemeim.

-          És Ő itt Harry.- Majd AZ a Harry, aki nemrég költözött az utcánkba, kisétált a színpadra. Nem tudtam elhinni, Harry? Tánctanár? Soha nem néztem volna ki belőle.

A bemutató után mindenki kapott egy egyen pólót. A lányok neon pinket, a fiúk neon zöldet. Majd Harry odajött hozzám, megfogta a csuklóm és ezt mondta:

-          Szia! Nem is tudtam, hogy… te táncolsz.

-          Szia… ő… én sem tudtam, hogy tanítasz.

-          Jaj, én nem tanítok a hétköznapokban, csak vállaltam egy kis bónusz melót.

-          Értem.

Majd felmentem a szobába.

Vacsora előtt kicsit kicsíptük magunkat. Mondjuk igaz, hogy Britney 3 vakolatnyi pirosítót kent fel az arcára, én nem vittem túlzásba semmit. Egy kis szájfény, egy leheletnyi pirosító és meg is voltam. A ruhám egy rövid farmer short és egy rövid ujjú fölső volt. Bár a vacsora nem olyan volt, mint terveztem, de legalább nem Britney közelében ültem. Mikor már mindenki felhúzta az ágyneműjét, a párnahuzatát, és mindenki rózsaszín pizsamájában volt, Greta odajött az ágyamhoz. Leült rá, majd megkérdezte:

-          Ti miért vagytok rosszban Britney-vel?

-          Hát tudod, nagyon régi története van. Egészen Általánosban kezdődött, a harmadik osztályban. Mindenki azt figyelte hogyan zongorázok, mivel volt egy zongora a teremben, és meg akartam mutatni, mit is tudok. Mindenki ott ált tátott szájjal és a játékomat hallgatta. Mivel Britney elve: Ha nem a föld középpontjában vagy, sehol se vagy (legalábbis szerintem ez az életelve) azzal a lendülettel a zongoraszék alá öntötte a narancslevet, ezzel bizonyítva, hogy bepisiltem. Mindenki rajtam nevetett az osztályban. Viszont nem hagytam ennyiben, egy héttel később mézet csurgattam a táskájába, amitől összeragadtak a füzetei, könyvei.

-          Értem. Ügyesen vágtál vissza… de. Mi van, hogyha most akar bosszút állni? Mi van, ha ez tűnik neki megfelelő alkalomnak, hogy visszaadja.

-          Nem meri. Danielle idegen, és nem mer egyből rossz kisugárzású lánynak tűnni. Mindig megismeri az embereket, mielőtt rossz fát tenne a tűzre.

-          Gondolod?

-          Biztos vagyok benne.

Másnap reggel a telefonom rezgésére ébredtem. A többiek még aludtak, de én nem tudtam visszaaludni. Egy SMS jött. Feladó: Chad Üzenet: Hiányod szenvedés, kell tőled az ölelés.

Elmosolyodtam miközben az üzenetet olvastam. Nem tudtam elhinni, hogy még mindig szeret. Persze, csak egy napja nem láttam őt, de ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy csajozzon. Nem hiszem, hogy nemet mondana egy olyan izmos hasú, erős katonalánynak, azért mert neki van egy vézna, erőtlen barátnője. Visszaírtam neki:

Olyan édes vagy. Nem akarom, hogy megcsalj. Ugye nem hagysz el soha? Azt nem élném túl.

Lehet, hogy kicsit nyálas, de a párok között ez normális. Vártam a választ. Hamarosan meg is jött:

Soha nem hagylak el. Hű maradok életem szerelméhez. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha hűtlen lennék. Imádlak, mennem kell, poo c <3

Reggeli után egy órával elindult a táncoktatás. Danielle bekísért minket egy gyönyörű táncterembe. Egy falat teljesen tükrök fedtek, a padló gyönyörűen csillogott az ablakból beszűrődő fények hatására. Volt egy felem egy magas rakás, amely tornaszőnyegekből állt. Meglepett mikor Danielle letette a nagy rózsaszín magnót a földre és leült:

-          Na, akkor előbb ismerkedjetek meg egymással, ha eddig nem tettétek meg. Üljetek ide!- Mindenki egy körbe ült, majd Danielle felszólított valakit, aki elkezdte mondani a nevét, meg általános dolgokat magáról. Miután mindenki sorra került, bemelegítettünk. A bemelegítés után belekezdtünk egy koreográfiába. Nagyon tetszett. Nem hiszem el, hogy ilyet mondok, de Britney tényleg szépen táncolt. Az óra végén odajött hozzám, majd ezeket mondta:

-          Figyelj, én ezt már nem bírom. Folyton harciaskodunk, béküljünk ki! Ha most kibékülünk, elfelejthetjük miket vágtunk egymás fejéhez. És, bocsánat a narancsleves incidensért.- nem hittem a füleimnek. Britney Hauser tényleg… bocsánatot kér? Ritka nagy csoda. De mit tehettem volna?

-          Rendben. Megbocsátok. De te se haragudj a mézes akció miatt.

-          Szent a béke?

-          Szent a béke!- Majd kezet ráztunk.