7.fejezet

-          Hát, lefújtuk. Annyira hiányoztál, nem bírtam ki. Ha ma nem látlak, belefojtottam volna magam a Michigan tóba.

-          Ó… de édes vagy. Lefújtátok a nyaralásotokat MIATTAM?

-          Igen.  Hiszen… te vagy a barátnőm. És nekem kínszenvedés volt nélküled a veled töltött idő.

A beszélgetés után megkértem, hogy várjon egy percet, míg felmegyek a szobába. De mire lejöttem, sokkolt a látvány mely szemeimben tükröződött.

-          TI MEG MIT CSINÁLTOK?- kiabáltam rá Britney-re és Chad-re miközben csókolóznak.

-          Azt hittem szeretsz!- Könnybe lábadt a szemem. Nem voltam képes felfogni, hogy Chad megcsalt Britney-vel.

-          Ő… mi csak… meg tudom magyarázni. Kerestem a kontaklencséjét.

-          A SZÁJÁBAN? NE NÉZZ ENGEM HÜLYÉNEK!- Azzal felrohantam a szobánkba, és elkezdtem a párnámba üvölteni, és sírni. Greta feljött, hogy megnézze, minden rendben van-e.

-          Jesszusom Allie. Mi történt?

-          Chad… megcsalt Britney-vel.

-          Ezt nem hagyhatom tétlen.

-          Ne, Greta… hagyd! Britney megérdemli Chadet.

-          De hát… ez annyira… Istenem Allie mit mondott neked hogy így beleszerettél?

-          Greta, voltál már szerelmes?

-          Az vagyok… de nem hiszem, hogy viszonozná

-          De akkor nem értheted meg. - majd a megszokott nyivákoló hang a hátam mögül hallatszott, szinte énekelt.

-          Mi a baj Allie?- kérdezte színészkedve. Mintha nem tudta volna.

-          Azt hittem végre kibékültünk. Erre megcsókolod Chadet miközben tudod, hogy vele járok? Hogy tehetted?

-          Hát tudod… sajnos túl jó színész vagyok. Sosem akartam kibékülni veled. Csak azt akartam, hogy összetörj. Hogy érezd a fájdalmat, ami engem hasított mikor járni kezdtetek.

-          Figyelj Britney. Tizenegyedikbe megyünk. Ha nem viszonozza a szerelmedet, akkor nincs mit tenni. De ezért ne rajtam állj bosszút.

-          Miért? Oh, ne… tudom

-          Na, mit?

-          Levadászol egy pasit, aki bír engem

-          Eszem ágában nem volt. Nem vagyok olyan kicsinyes ribanc, mint te.

-          Dehogynem. És fogsz még nekem könyörögni.

Lementem a szobámból. Nem akartam többé senki hangját hallani. Csak a gondolataimat. Nem akartam senkit látni, csak a tükörképemet. Soha többé nem lehetek szerelmes. Mégis miért jó ez neki? Honnan tudhattam volna, hogy neki tetszik Chad? Kimentem az egyik táncterem mögötti padra. Sírtam. Nem is tudtam mást csinálni. Ám a nagy gyász közben egy kissé férfias, mély hangot hallottam.

-          Allie?- majd az a hang, kit a legjobban szerettem ebben a pillanatban, oda ült le mellém.- Minden rendben?

-          Igen… ah, kinek akarok hazudni? NEM

-          Mi a baj? Mi történt?

-          Csak… aj, Britney lekapta a pasimat, aki egész nyugodtan engedte neki.

-          Í… az elég gázos! Megverjem?

-          Jaj, ne hülyéskedj Harry. Nem verés kell ennek… csak a csajok meg a rohadt sportkocsija.

-          Értem, szóval apuci elkényeztetett pici fia, aki mindent megkap, amit akar? Köztük a nőket is?

-          Úgy ahogy mondod.

-          Nekem ilyen barátnőm volt. Mindent megkapott, amit csak kiejtett a száján, sportkocsi, gyémánt nyaklánc, Hawaii nyaralás a barátnőivel. És mikor járni kezdtünk, én, idióta engedelmeskedtem neki. De mikor rájöttem, milyen bolond vagyok, szakítottam vele. – mondta- és most van egy lány, akit bírok, de nem tudom, hogy viszonozza-e. És tényleg nagyon szeretem. Amióta csak megláttam, úgy érzem, hogyha hozzám szól a testem a fellegekben jár. És ilyenkor elméletben bármit megkaphatnék.

-          És… ki az a lány?

-          Hát… félek elmondani.

-          Ugyan már, mondjad csak!

-          Hát… ha őszinte szeretnék lenni…

-          Márpedig őszinte szeretnél lenni…

-          El kell, hogy mondjam. TE vagy az a lány, aki tán életem szerelme.

-          Hogy… hogy mi?

-          Igen, amióta csak megláttalak nem tudlak kiverni a fejemből. – Végre úgy éreztem, valaki tényleg szeret. Talán szerelmi bánatom volt, Harry feldobta a napom, akárcsak egy taposóakna.

-          Szeretlek.