9.fejezet

-          Menj innen Britney. Nem vagyunk rád kíváncsiak.

-          Mert mi lesz ha nem megyek el?

-          Figyelj. Megkaptad Chadet. Kikészítettél két napra. Most még mit akarsz?

-          Bosszút.

-          Mire fel? Chadre? Arra megkaptam köszönöm szépen. És többet nem kérek.

-          Nem Chadre. Majd rájössz, ha van egy cseppnyi eszed.

-          Na, jó Allie, menjünk!- ugrott fel Harry.

-          Rendben.- feleltem.

-          Pá Stewart.- azt hittem menten bőgök. Bár nem vagyok sírós fajta, ez már sok volt. Britney egész évben kiszúrt velem, de a nyaramhoz egy kis újjal se nyúljon.

-          Hé, minden Ok?- kérdezte Harry a ruháim csomagolása közben.- biztos nem bántott meg annyira?

-          Nem dehogyis csak… annyira… idegesítő.

-          Tudom kicsim.- majd szorosan átölelt.

-          Csak tudod, annyira nehéz. Britney között és köztem régi harag van. Soha nem békülünk ki, maximum halálunk napja után.

-          Értem. De most ne törődjünk Britneyvel inkább foglalkozzunk egymással… Majd megsimogatta a vállam. – Hiszen, miatta fejeztük be azt, amit elkezdtünk.

-          Egyet értek.- mondtam.- Hol is tartottunk?

-          Azt hiszem… itt.- Majd egy forró csókot hagyott ajkaimon. Ebből egy csókcsata indult ki. Éreztem, hogy a levegő a szobában egyre melegszik. Csak forrósodott a hangulat amíg meg nem hallottuk az ajtó nyitódását. Greta nyitott be, de nem figyelt ránk. Csak bejött, mintha valami baj lenne. Nem látta, hogy mit csináltuk azelőtt.

-          Greta… minden rendben?

-          Nem. Semmi sincs rendben érted? Semmi!

-          Greta mi történt mióta feljöttünk?

-          Eleonora. Már megint összevesztünk. – Harry szemeit még mindig rajtam legeltette. Néha odavittem tekintetem.

-          És micsodán?

-          Hát… a verseny után elkezdett velem ordítozni, hogy mégis hogy tehettem ezt vele. Erre visszakérdeztem, hogy mit. Folytatta, és mondta az ÉN hibám, hogy nem nyertük meg a versenyt. Megmondtam neki, hogy nem mi voltunk a legjobbak, és vannak nálunk jobbak is. De erre elviharzott.

-          Oh, sajnálom.

-          Na, megyek, felhívom anyut. – őszintén szólva, örültem egy kicsit, hogy Greta kiment. Persze sajnáltam őt, de… így folytathatjuk a kis játékunkat.

-          Ah, istenem. Már megint megszakítottak. De most…- nem tudta befejezni mondatát. Hiszen szánkat a másikéhoz tapasztottuk. De ismét megszakítottak minket.

-          Allie, anyukád lent vár.- Gyorsan leszaladtam. Harrytől elkéredzkedtem, majd lementem.

-          Anyu!- majd átöleltem.

-          Készen vagy?

-          Készen. De előbb be kell neked mutatnom valakit.- visszaszaladtam Harryért.

-          Anyu, ő itt Harry. Harry, Anyu. Anyu, Harry.

-          Harry Styles

-          Marie Stewart.

-          Anyu… ő a fiúm.

-          Nem te költöztél nemrég az utcánkba?

-          De, az én voltam.

-          Micsoda szerencsés véletlen. Akkor sokat tudtok találkozni. Majd beszélhetnék a szüleiddel is?

-          Persze, majd megkérdezem őket, mikor érnek rá.

-          Rendben. Örültem Harry. Hogyan mész haza?

-          Busszal.

-          Hazavigyünk?- megböktem a vállát, mert láttam, hogy Nemmel akar válaszolni Anyu kérdésére.

-          Hát, ha nem okozok gondot, örömmel elfogadom.

-          Remek. - majd bepakoltunk a csomagtartóba, és beültünk a kocsiba.

-          És… mióta vagytok együtt?

-          Hát… egészen ma óta.- mondta kicsit szégyenlősen Harry.

-          Oh, értem.- majd kicsit hozzábújtam, csendben, hogy Anyu ne lássa, vagy ne hallja a fészkelődést. Anyu levegőt sem hagy Harrynek, már-már kifaggatta.

Végre hazaértünk. Harry haza vitte a cuccait, majd átjött hozzánk. Anyu csinált egy gyors limonádét, majd beszélgettünk. Végre hagyta szóhoz jutni, gondolom látta a jeleimet, amivel azt üzentem, hogy hagyja szóhoz jutni. Jó volt végre a pihe-puha ágyamba ugrani. Mint egy rózsaszín álom. Valaki kopogott, majd megszólalt az ajtó mögül:

-          Bejöhetek?- mondta egy mély hang.

-          Bújj be.

-          Hello szépség.

-          Harry.- mosolyodtam el.

-          Csak azt szeretném mondani… hogy még számot se cseréltünk.

-          Ja, persze.

-          A számom 1516-640-3724

-          Rendben, majd írok és mentsd el a számom.

Hazament. A lovagom hazament. Igaz, csak három házzal ment arrébb. Ráírtam:

-          Mentsd el a számom. szeretlek!- vártam a választ. Nem kellett három perc…

-          Elmentve. Milyen színű melltartó van rajtad?- picit vártam a pimasz kérdéssel, mivel csengettek. Az ablakon keresztül láttam ki az, ezért rohantam.

-          Cheryl!- majd átöleltem.

-          Allie! Istenem, de hiányoztál!

-          Milyen volt Olaszország?

-          Isteni. Nagyon élveztem. Voltunk Velencében, ahol hatalmas Pizzát ettünk. Elmentünk Rómába is, nagyon szép. És a strandon is minden nap kint voltunk.