13.fejezet

-          Szia. Már nagyon vártalak.

-          Szia. Miért hívtál.

-          Akartam… mondani valamit.

-          Mit?- kérdeztem. Harry olyan titokzatos volt. Az arcán látszódott a komolyság.

-          Bár… nem régen járunk… de…

-          De…?

-          Szeretném… szeretném, ha eljönnél velem a hétvégére Milanóba.

-          Milanóba? Az… Olaszországban van, nagyon messze innen. És még nagyon drága is!

-          Igen, tudom. De a cég fizeti, mivel ki kell mennem a munka miatt. És nincs kivel mennem. Szeretném, ha te jönnél velem. Hiszen az angolt a világ minden táján beszélik.

-          Igen, de…

-          Na!- mondta bíztatóan.

-          Na, jó! De meg kell kérdeznem még Anyut!

-          Nyugodtan. De, ugye te is szeretnél jönni, nem csak a kedvemért. Ha nem akarsz, nem kell jönnöd!

-          De én nagyon szeretnék menni, csak nem hiszem hogy Anyu ilyen hamar nem enged el. De megkérdezem. Átszaladok. Jó?

-          Jó!- majd megpuszilt.

Hazaszaladtam. Nem értettem, hogy miért pont engem akart elvinni. Miért nem az egyik haverját? Persze, örültem hogy esély adódott egy olaszországi útra.

-          Anyu! Anyu!

-          Szia Allie. Baj van?

-          Nem. Pont hogy nem!

-          Mi az?

-          Lenne egy kérdésem.

-          Mondd.

-          Harry elhívott Milánóba. A cég fizeti, ahol dolgozik. Elmehetek vele?

-          Szó se lehet róla!

-          De Anyu!

-          Nem! Az túl messze van innen. Mi lesz, ha történik valami, és…

-          És? Anya! Ha most nemet mondok, lehet, hogy soha többé nem hív el sehova!

-          Nem! Megmondtam!

-          De…

Csalódott voltam, mikor Anyu nem engedett el. Annyira nem fair! De támadt egy ötletem. Felhívom Cher-t, akinek az anyja úgy sincs otthon, azt mondom Anyunak, hogy Cherhez megyek. Cher-t megkérem, hogy falazzon nekem, én pedig elmegyek Harryvel. Így mindenki jól jár.

-          Anyu. És elmehetek Cherhez a hétre? Rég voltunk csak úgy együtt.

-          Na, jó. Oda elmehetsz!

-           Szuper! Akkor bepakolok!

-          Oké.

Bepakoltam, elköszöntem Anyutól, majd elindultam Harryhez. Cher falaz nekem.

-          Na, mit mondtak?

-          Nemet! Szerinted minek hoztam a bepakolt bőröndömet?- mondtam.

-          Logikus! Nekem túlságosan is!- nevettünk.

-          Mikor indulunk?

-          Holnap. Reggel hétkor.

-          Rendben!

-          Addig viszont el kéne ütni az időt.

-          Hát, igen.

-          Elmehetnénk a vidámparkba. Azt mondták, hogy a lányok szeretik az ilyesmiket.- kuncogtam. Annyira aranyosan mondta.

-          Ne nevess ki!- mondta kisfiús hangon.

-          Jó. Nem nevetlek ki. Akkor menjünk.

-          Ok. - majd beültünk a kocsiba.

Nemsokára odaértünk a vidámparkhoz. Gyönyörű napsütéses nyári délután volt, és nem voltak sokan sem.

-          Na, mire szeretnél felülni először?

-          Hát… te mire?

-          Nem tudom. Mondjuk óriáskerék?

-          Ő…- Tudniillik nagyon félek a magasságban, de Harryért bármit.

-          Na, akkor?

-          Óriáskerék? Remek. Menjünk.

-          Minden rendben?

-          Igen, minden, rendben… ő…

-          Várjunk csak. Te félsz a magasban.

-          Igen…

-          Ha nem akarsz, nem muszáj felülnöd.

-          De, le kell győznöm a félelmem. És amúgy is, melletted biztonságba tudhatom magam.- majd hozzábújtam.

-          Akkor? Menjünk?

-          Menjünk!

*Harry szemszöge*

Bár Allie félt a magasban, ő feljött velem az óriáskerékre. Csak miattam. Nem hiszem el, hogy ezt megtette értem. Annyira aranyos volt. Végig szorítottuk egymás kezét, és nagyon szép volt a kilátás.

*Allie szemszöge*

Az óriáskerék után ültünk a hullámvasúton, és dodgem-en is voltunk. Annyira jó délután volt. A dodgemben Harry vezetett, én pedig átkaroltam. A gyönyörű délután után hazamentünk, Harry elkezdett csomagolni. Segítettem neki, természetesen. Csodálkoztam, hogy nem rakott be göndörítőt.

-          Neked természetesen göndör a hajad?- kérdeztem csodálkozva.

-          Igen, az egész családunkban én vagyok az egyetlen, akinek természetesen göndör a haja.- mondta büszkén.

-          Oh! Értem.

-          Ugye milyen jól néz ki?- majd lehajtotta a fejét.

-          Igen.- majd beletúrtam a hajába.- nagyon is!

-          Azért!- majd villantott egy huncut mosolyt.

-          Jól van! Az én hajam egyenes. Szög egyenes! De ha be van göndörítve…

-          Milyen, ha be van göndörítve?

-          Hát olyan… nem én vagyok.- majd rám mosolygott.

-          Elmegyek zuhanyozni, ok?

-          Menj csak. – majd megsimogatta a hátam

Lezuhanyoztam, majd az ajtón keresztül megszólalt:

-          Készen vagy?

-          Igen, csak még felöltözök.

-          Engem igazán nem zavarna, ha itt öltöznél fel…

-          Engem viszont igen. - majd egy pimasz vigyorral arrébb lépett mikor kinyitottam az ajtót.

-          De tényleg nem bánnám, ha legközelebb…

-          Jó próbálkozás…- majd játékosan vállon ütöttem

-          Hu de felesel valaki…- majd egy párnával megütött

-          Bizony ám!- majd visszaütöttem egy másik párnával. Ebből kialakult egy hatalmas párnacsata. Kicsit furán hangzik, hogy a fiúmmal párnacsatáztam.

-          Nyertem!- kiáltott fel Harry, majd egy utolsót ütött.

-          Vagy mégsem.- kivettem a párnát a kezéből, és mind a kettővel ütöttem.

-          Á, vesztettem. Még soha semmiben nem vesztettem.

-          Bocsi, ebbe profi vagyok. A barátnőimmel régen nagyon sokat párnacsatáztunk hármas ott alvós bulikon.

-          Nem fair! - felült, és nekiszorította két csuklómat az ágyra.

-          Megvagy!- majd puha csókot hagyott ajkamon.

Másnap reggel sajnos fél hétkor kellett kelni. Kicsit megijedtem mikor felébredtem. Harry mellett voltam, Harry már ébren volt ugyan, de elég kómás volt még ő is.

-          Jó reggelt szépség.

-          Jó reggelt. Hány óra van?

-          Háromnegyed hét.

-          Akkor keljünk fel

-          Fent vagyunk

-          Úgy értem öltözzünk fel, mossunk fogat, mosakodjunk meg.

-          Ja, értem. Ok.

-          Bemegyek a fürdőbe átöltözni…

-          Még mindig nem zavarna ha…

-          Ki ne mondd…- mondtam

-          Oké, nem mondom ki. De nem zavarna.

Miután el voltam készülve, Harry is fel volt öltözve, készen a nagy útra, Harry megkérdezte:

-          Indulhatunk?

-          Indulhatunk!- majd berakta a bőröndömet a csomagtérbe, bepakolta a saját cuccait is, és beültünk a kocsiba. Egy óra múlva odaértünk a reptérre. Viszont egy dologra nem gondoltam. Ha Harry munkaügy miatt megy, nem biztos hogy sok időt együtt tölthetünk kettesben.

-          Mikor jön a gépünk?- kérdeztem

-          Húsz perc körülbelül.

-          Rendben.

-          Amúgy jól aludtál?

-          Igen… - majd egy mélyebb női hang hallatszott: A Milanói járaton repülő gép tíz perc múlva indul. majd ezt többször elismételgette más nyelveken mint a német, az olasz, a francia…

-          Indulnunk kéne.- mondta Harry

-          Induljunk.

Nem sokkal később már fent ültünk a repülőn. Kicsit izgultam. Mi lesz, ha Anyu megtudja, hogy hazudtam neki? És ha átmegy Cher-hez, hogy megkérdezze minden rendben, mivel pár utcával laknak feljebb? Akkor mi lesz? Nem kéne Cher-t kihasználnom, ez nem is kihasználás, de intelligens lány. Meg tudja oldani. Amíg nem figyeltem, be kellett volna kötnöm az övemet.Nem kötöttem be, de hála Harrynek, nem kellett volna megélnem azt a kínos pillanatot, mikor valaki rám szól.