12.fejezet

Az este részben jó is volt, meg volt rossz része is. Hazafele menet kiveséztük Cristine-t. Vagyis, megbeszéltük, hogy milyen. Harry elmondta, hogy ha nem is járna velem, akkor sem fogadná vissza Cristine-t. Hiszen, megcsalta, és többé nem is akarja látni.

-          Fázol?- kérdezte a kocsiban, mivel kicsit hűvös volt az este, főleg hogy előtte táncoltunk, és még dugó is volt.

-          Kicsit, de nem vészes.- mondtam, majd mikor meggyőződött róla, hogy a sor nem indul el, átkarolt.

-          És most?

-          Már nem.-mosolyogtam. Előtte senki nem csinált ilyet.

-          Akkor jó.- majd szorosabban magához húzott. Majd lassan, egy romantikus csók érte az ajkamat. Puha, telt ajkait az enyémhez préselte. Fantasztikus érzés volt.

Majdnem két órát álltunk a dugóban. Közben elaludtam Harry vállán, de nem is keltem fel legalább egy óráig. Harry édes mosolya fogadott mikor felkeltem. Úgy nézett rám, mint egy kölyökkutyusra.

-          Jó Reggelt szépség. Hogy aludtál?

-          Jól. Hol vagyunk?

-          Már a városban vagyunk, de még kicsit messze van a házatok.

-          Rendben. Hány óra?

-          Hát… 23:12

-          Ilyen késő? Úr isten, anyunak megígértem, hogy tízre hazaérek. Felhívom gyorsan.

-          Ahogy gondolod.- majd kikerestem anyut a névjegyzékből: Szia, anyu… tudom, hogy késő van, de dugóba keveredtünk. Nemsokára hazaérünk.

-          Üzenem neki hogy Hello.- súgta Harry.

-          Harry azt üzeni, hogy szia!-mondtam, majd leszorítottam a telefont.- ő is ezt üzeni.

-          Igen anyu, nemsokára otthon vagyunk. Szia!- letettem.

-          Amúgy, Anyukád nagyon kedves.

-          Köszi. Nem mindig ilyen. Mondjuk, ha kapok egy hármast… stb

-          Persze, ez érthető. A szülők már csak ilyenek. Engem is megszidtak, hogyha rossz jegyet kaptam.

-          Hiszen ez a dolguk. Nekünk is ez lesz majd.

-          Igen. Mikor kisebb voltam, én mindig azt mondogattam, hogy a gyerekeimnek majd mindent meg fogok engedni bla bla bla… de nem így lesz.

-          Ismerős.

Fél óra múlva hazaértünk. Anyu tévézett, gondolom megnyugtatta, hogy felhívtam.

-          Szia, kicsim. Na, mi volt?- úgy kérdezte… mintha Cheryl-t hallottam volna.

-          Hát jó. De képzeld…- majd elmeséltem neki a randit tövéről hegyéig. Kibeszéltük a dolgokat, majd mintha egy barátnőmet hallottam volna…

-          És… jól csókol?

-          Anya!

-          Jó bocsi, de annyira… ó a kicsi lányom szorosabbra fűzte a kapcsolatot valakivel… annyira… fura

-          Igen, ha tudni akarod, jól csókol. De miért fontos ez?

-          Tudod, nekem Chad nem is volt szimpatikus. Harry tényleg megbízható srácnak tűnik.

-          Nem csak annak tűnik. Az is!

-          Tényleg?

-          Igen. Hiszen arra is megesküdött, hogy Cristine között és közte már semmi nincs. És Cristine Los Angelesben lakik. És utána kért meg, hogy járjak vele.

-          De aranyos.- Anyu szinte visongott a kanapén

-          Anya! Úgy viselkedsz, mint egy tizenhat éves tini lány! Mi történt? Tuti hogy nem a randi.

-          Na, jó. Megismertem egy srácot tegnap, mikor a belvárosban voltam. A neve Jack. Nagyon jó fej.

-          Anyu! Nem teheted ezt! Attól még, mert Apu meghalt, te ugyan úgy hűséget esküdtél neki! És akár él, akár nem az a hűség akkor is megmaradt. És ha Apu még élne, és akkor találkozol azzal a pasival? Akkor megcsalod Aput?

-          Kicsim, félre érted. Én nem…

-          Ó ne is mondd! Tudom, hogy tetszik neked az a Jack akárki. És mi van Apuval?

-          Apád már nem él!- sírva felszaladtam a szobámba. Nem hiszem el, hogy Anyu ilyen könnyedén mondja ezt, pedig jól tudja, mi a véleményem az ilyenekkel kapcsolatban. És hogy mennyire hiányzik nekem Apu. Kopogtak az ajtómon.

-          Hagyj békén! Nem hiszem el hogy ezt tetted!

-          Kicsim! – majd bezártam az ajtót. Elegem volt Anyuból.

Másnap délig aludtam. Kaptam egy SMS-t Harrytől: Gyere át délután! Fontos! Visszaírtam: Rendben. Délután megyek. Visszagondoltam a táborra. Olyan szépnek indult, míg nem találkoztam Britneyvel. Remélem, Chad most már boldog azzal a ribancal. Megérdemlik egymást! De ahogy görgettem lefele a facebook oldalait, elkapott a hányinger. Egyben sírtam volna, és hánytam is volna. Chad kitett egy képet mikor Britneyvel csókolóznak, és ezt írta képcímnek: Allie-nek, szeretettel. Kitéve: 10 perce. Abban a pillanatban a telefonom rezgett. Cheryl hívott: Láttad azt a képet?- esett nekem Cher.- Neked is, szia. Egyébként igen, láttam. Hányinger kerülget. De, nincs sírhatnékom, hogyha arra gondolok, hogy nekem is van…- majd be akartam fogni a számat, hiszen ez nem telefontéma.- HARRYD. – De most már szorosabb a kapcsolat…- Na ne!- kiáltott fel Cher.- Ez komoly? Tényleg? Óóó de édes!- majd neki is elmeséltem a sztorit. – ez olyan… romantikus. Pont olyan, mint a Szürke Ötven árnyalatában…- Cher imád könyveket olvasni.- Annyira…- lelkendezett.- Na, látod! Ezért nem olvasok én könyvet. Elvenné a valóságérzetemet. Na de mennem kell… szia!- majd letettem. Lementem anyuhoz, hogy megbeszéljük a tegnap esti dolgokat.

-          Jó reggelt kicsim. Figyelj, annyira sajnálom! Ha akarod, kiverem a fejemből azt a Jack-et. Rendben? Bármit, csak kérlek, kérlek, ne haragudj!

-          Anyu, nyugi! Megbocsátottam már neked! Köszi, hogy lemondasz arról a férfiról. Hiszen Apu mindig a szívünkben fog élni…

-          Így van! De csináltam neked palacsintát, és ha nem akarod, hogy kihűljön, akkor gyorsan edd meg!

-          Nem probléma!

A nap hamar eltelt, leltek az órák. Délután átmentem Harryhez. Kopogtam, majd ajtót nyitott. Egy kockás ing volt rajta, a felső három gomb ki volt gombolva. Annyira dögösen nézett ki.